A négy elem, amely megváltoztathatja az életedet

(írta Jim Rohn)

A legnagyobb erő bennünk az érzelmek. Az érzelmek erejétől hajtva az emberi lények a leghősiesebb (és legbarbárabb) tettekre képesek. Maga a civilizáció is nagy mértékben az emberi érzelmek intelligens kihívásával magyarázható. Az érzelem az üzemanyag, és az elme a pilóta, amelyek együtt hajtják előre a civilizált haladás hajóját.

Mely érzelmek serkentik tettekre az embereket? Négy alapvető van, amelyek, vagy amelyek kombinációja, a leghihetetlenebb tetteket válthatják ki. Azon a napon, amikor hagyod, hogy ezek az érzelmek hajtsák a vágyaidat, megváltoztatod az életedet.

1) UNDOR

Az undort többnyire nem társítjuk pozitív tettekkel. Pedig a megfelelő csatornába terelve az undor megváltoztathatja az ember életét. Aki undort érez, az elérte azt a pontot, ahonnan már nem lehet visszafordulni. Kész az élet arcába vágni a kesztyűk, és kijelenteni: elegem volt! Ezért mondtam azt én magam is 25 éves koromban, számos megalázó élmény után: „Nem akarok többé így élni. Elegem van abból, hogy szegény vagyok. elegem van abból, hogy folyton kínosan érzem magam, hogy folyton hazudnom kell.”

Igen, az undorból produktív érzések származnak, ha az ember azt mondja: elegem volt.

Az ilyen ember torkig van a középszerűséggel. Elege van a félelem, fájdalom és megaláztatás gyomorforgató érzéséből. És aztán egyszer csak úgy dönt, hogy nem fog többé így élni. Jól figyelj! Mert ez lehet az a nap, amikor megváltozik egy élet. Nevezd, ahogy akarod. Az elegem volt – nap, a soha többé – nap, az ami sok, az sok – nap. Bárminek is hívod, nagy erő rejlik benne. A gyomorszorító undor az egyik leghatalmasabb változtató erő!

2) DÖNTÉS

A legtöbben csak akkor döntünk, ha már végképp a falnak szorultunk. És ha elérjük ezt a pontot, meg kell birkóznunk a vele járó ellentétes érzelmekkel. Útelágazáshoz érkeztünk. Az elágazás lehet kétágú, háromágú vagy akár négyágú is. Nem csoda hát, hogy a döntéskényszertől csomóba ugrik a gyomrunk, ébren virrasztunk az éjszaka közepén, elönt minket a hideg verejték.

Az életünket megváltoztató döntések meghozatalát belső polgárháborúhoz hasonlíthatnám. Az ütköző hadseregek az érzelmek, amelyeknek megvan a saját fegyvertáruk, és az elménk irányításáért küzdenek. És a születő döntés, legyen az bátor vagy gyáva, átgondolt vagy hirtelen, elindíthatja vagy gúzsba kötheti a történéseket. Nem sok tanácsot tudok adni a döntéshozatallal kapcsolatban, kivéve egyet:

Bármit teszel is, ne ragadj le az útelágazásnál. Dönts. Sokkal jobb rossz döntést hozni, mint semmilyen döntést sem hozni egyáltalán. Valamennyiünknek szembe kell néznünk érzelmi viharainkkal, és tisztába kell jönnünk az érzéseinkkel.

3) VÁGY

Hogyan kezd vágyakozni az ember? Nem hiszem, hogy ezt a kérdést egyenesen meg tudom válaszolni, mert rengeteg módja van. De két dolgot biztosan tudok a vágyról:

1. Belülről születik, nem kívülről.
2. Külső erők is kiválthatják.

Csaknem bármi felkeltheti a vágyat. Időzítés kérdése is, és előkészítésé. Lehet egy dal, amely pont a szívedre hat. Lehet egy emlékezetes beszéd. Lehet egy film, a beszélgetés egy baráttal, összecsapás az ellenséggel, vagy egy keserű csalódás. Még egy könyv vagy cikk, mint például ez is, kiválthatja azt a belső mechanizmust, ami azt mondatja az emberrel: akarom, most azonnal!

Azért, miközben a forró, nyers vágyat kiváltó okot keresed, üdvözölj örömmel minden pozitív élményt az életedben. Ne emelj falat, amely megakadályozza, hogy megtapasztald az életet. Az a fal, amely megóv a csalódástól, elfogja előled a gazdagító élmények napfényét is. Engedd, hogy megérintsen az élet. Lehet, hogy a következő érintés változtat meg gyökeresen.

4) ELTÖKÉLTSÉG

Az eltökéltség azt mondja: meg fogom tenni! Ez a rövid mondat az egyik leghatékonyabb az egész magyar nyelvben. Benjamin Disraeli, a nagy brit államférfi, egyszer azt mondta: „Semmi sem állhat ellen az emberi akaratnak, amely még saját létét is kockáztatja célja elérésének érdekében.” Más szavakkal szólva, ha valaki eltökéli, hogy az élete árán is meg fog tenni valamit, azt semmi sem állíthatja meg.

A hegymászó azt mondja: „Meg fogom mászni a hegyet. Mondták, hogy túl magas, túl messze van, túl meredek, túl nehéz, túl veszélyes. De ez az én hegyem. Meg fogom mászni. Hamarosan látni fogod, hogy a csúcsról integetek, mert ha nem, akkor sohasem látsz többé. Mert vagy feljutok a csúcsra, vagy sosem térek vissza.” Ki tudna vitázni ekkora eltökéltséggel?

Ha az Idő, a Végzet és a Körülmények ilyen vasakaratú eltökéltséggel találkoznak szembe, akkor szinte látom, hogy gyors konferenciát tartanak, és eldöntik: „Akár hagyhatjuk is, hogy valóra váltsa az álmát. Azt mondta, vagy valóra váltja, vagy belehal a próbálkozásba.”

Az eltökéltség legjobb definícióját a kaliforniai Foster City-ben hallottam egy iskolás kislánytól. Mint az szokásom, előadást tartottam egy csapat nagyon értelmes felső tagozatosnak. Megkérdeztem tőlük: ki tudná megmondani, mit jelent az eltökéltség? Néhányan felemelték a kezüket, és hallottam pár egészen jó meghatározást. De az utolsó volt a legjobb. Egy szégyenlős kislány a hátsó padban felállt, és csendesen azt mondta: „azt hiszem, az eltökéltség azt jelenti, hogy megígéred magadnak, hogy sohasem fogod feladni.” Ez az! Ez a legjobb definíció, amelyet valaha is hallottam: MEGÍGÉRED MAGADNAK, HOGY SOHASEM FOGOD FELADNI.

Gondolkodj el ezen! Mennyi ideig próbálkozhat a kisbaba azzal, hogy megtanuljon járni? Mikor fogod azt mondani neki: „Ennyi, megkaptad a lehetőséget, próbálkoztál, most már elég”? Azt mondod, őrültség ilyesmit mondani? Hát persze hogy az. Minden anya azt mondja: az én kicsim addig próbálkozik, amíg végül majd megtanul járni! Nem csoda, hogy mind tudunk járni.
Ebben létfontosságú lecke rejlik.
Tedd fel magadnak a kérdést: „Meddig fogok dolgozni ahhoz, hogy valóra váltsam az álmaimat?”
Azt javasolnám, hogy válaszold azt: „Ameddig szükséges”.
Hiszen ez a négy érzelem mind erről szól.

Fordította: Halima